HU ▾

τέλειοι

G5046 · A-NPM

Jelentés perfect · perfect · perfect

Nyelvtan melléknév · alanyeset · többes szám · hímnem · A-NPM

Szótári alak τέλειος

τέλειος [G:A]
perfect
τέλειος, -α, -ον
(< τέλος), [in LXX chiefly for שָׁלֵם, תָּמִים and cogn. forms ;]
having reached its end, finished, mature, complete, perfect;
__1. of persons, primarily of physical development,
__(a) full-grown, mature: Heb 5:14; ethically: Php 3:15; opp. to νήπιος (-άζειν), Refs [1Co 2:6 14:20, Eph 4:13]; τ. καὶ πεπληροφορημένοι, Col 4:12; τ. ἐν Χριστῷ, Col 1:28;
__(b) complete, perfect (expressing the simple idea of complete goodness, without reference either to maturity or to the philosophical idea of a τέλος; see Hort on Refs [Jas 1:4): Mat 5:48 19:21, Jas 1:4 3:2]; of God, Mat 5:48.
__2. Of things, complete, perfect: Rom 12:2; ἔργον, Jas 1:4; νόμος, Jas 1:25; δώρημα, Jas 1:17; ἀγάπη, 1Jn 4:18; τὸ τ., 1Co 13:10; compar., τελειοτέρα (σκηνή), Heb 9:11.
(There is probably no reference in St. Paul's usage to the use of this term in the ancient mysteries; cf. ICC on Col 1:28; but see also Lft., in l, and Notes, 173 f.) †
SYN.: see: ὁλόκληρος (and cf. Rendall, He., 158 ff.) (AS)

τέλειον A-ASM
Adjective, Accusative, Singular, Masculine
τέλειον A-ASN
Adjective, Accusative, Singular, Neuter
τελείοις A-DPM
Adjective, Dative, Plural, Masculine
τελείων A-GPM
Adjective, Genitive, Plural, Masculine
τελειοτέρας A-GSF-C
Adjective, Genitive, Singular, Feminine, Comparative
τέλειοι A-NPM
Adjective, Nominative, Plural, Masculine
τελεία A-NSF
Adjective, Nominative, Singular, Feminine
τέλειος A-NSM
Adjective, Nominative, Singular, Masculine
τέλειός A-NSM
Adjective, Nominative, Singular, Masculine
τέλειον A-NSN
Adjective, Nominative, Singular, Neuter