HU ▾

θανάτου

G2288 · N-GSM

Jelentés death · death · death

Nyelvtan főnév · birtokos eset · egyes szám · hímnem · N-GSM

Szótári alak θάνατος

θάνατος [G:N-M]
death
θάνατος, -ου, ὁ (θνήσκω),
[in LXX chiefly for מָוֶת ,מוּת, sometimes דֶּבֶר ;]
death;
__1. of the death of the body, whether natural or violent: Refs [Jhn 11:13, Php 2:27, Heb 7:23], al; opp. to ζωή, Refs [Rom 8:38, Php 1:20]; of the death of Christ, Refs [Rom 5:10, Php 3:10, Heb 2:9]; ῥυέσθαι (σώζειν) ἐκ θ., Refs [2Co 1:10, Heb 5:7]; περίλυπος ἕως θανάτου, Refs [Mat 26:38, Mrk 14:34]; μέχρι (ἄχρι), Refs [Php 2:8, Rev 2:10]; πληγὴ θανάτου, a deadly wound. Rev 13:3; ἰδεῖν θάνατον, Refs [Luk 2:26, Heb 11:5]; γεύεσθαι θανάτου, Mrk 9:1; ἔνοχος θανάτου, Mrk 14:64; θανάτῳ τελευτᾶν ( Exo 21:17, מוּת יוּמָת), Mrk 7:10; death personified, Refs [Rom 6:9, 1Co 15:26, Rev 21:4]; pl., of deadly perils, 2Co 11:23.
__2. Of spiritual death: Refs [Jhn 5:24 8:51, Rom 7:10, Jas 1:15, 5:20, 1Jo.3:14 5:16, al.]; of eternal death, Refs [Rom 1:32 7:5, al.]; ὁ θ. ὁ δεύτερος, Refs [Rev 2:11 21:8] (cf. Cremer, 283ff.; DB, iii, 114ff.; DCG, i, 791f.).
(AS)

θάνατον N-ASM
Noun, Accusative, Singular, Masculine
θανάτοις N-DPM
Noun, Dative, Plural, Masculine
θανάτῳ N-DSM
Noun, Dative, Singular, Masculine
θανάτου N-GSM
Noun, Genitive, Singular, Masculine
θάνατος N-NSM
Noun, Nominative, Singular, Masculine
Θάνατος N-NSM
Noun, Nominative, Singular, Masculine
θάνατε N-VSM
Noun, Vocative, Singular, Masculine