HU ▾

μόνον

G3440

Jelentés only · only · only

Nyelvtan ·

Szótári alak μόνον

μόνον [G:Adv]
only
μόνον, see: μόνος.
μόνος, -η, -ον,
[in LXX chiefly for לְבַד ;]
__1. adj., alone, solitary, forsaken: with verb., Refs [Mat 14:23, Mrk 6:47, Luk 9:36, al.]; with pron., Refs [Mat 18:15, Mrk 9:2, al.]; with subst., Refs [Mrk 9:8, Luk 4:8, al.]; pleonast., οὐκ . . . εἰ μὴ μ., Refs [Mat 12:4, Luk 6:4, al.]; attrib., only, (ὁ) μ. θεός, Refs [Jhn 5:44 17:3, Rom 16:27, 1Ti 1:17, Ju 25].
__2. As adv.,
__(a) neut., (μόνον, alone, only: referring to verb or predic., Refs [Mat 9:21, Mrk 5:36, Jas 1:22, al.] (see Bl., §44, 2); οὐ (μὴ) μ., Refs [Gal 4:18, Jas 1:22]; οὐ μ. . . . ἀλλά (Bl, §77, 133), Refs [Act 19:26, 1Jo.5:6, al.]; id. before καί (Bl., §81, 12), Refs [Rom 5:3 9:10, 2Co 8:19, al.];
__(b) κατὰ μόνας, alone (Bl., §44, 1), Refs [Mrk 4:10, Luk 9:18].
(AS)

μόνον ADV
ADVerb or adverb and particle combined