Biblia
HU

θυσιαστήριον

G2379 · N-ASN

Jelentés altar · altar · altar

Nyelvtan főnév · tárgyeset · egyes szám · semleges · N-ASN

Szótári alak θυσιαστήριον

θυσιαστήριον [G:N-N]
altar
θυσιαστήριον, -ου, τό
(< θυσιάζω, to sacrifice), [in LXX (where the word first appears) very freq., nearly always for מַדְבַּח ;]
an altar:
__(a) generally, Jas 2:21; pl., Rom 11:3 (LXX); metaph., Heb 13:10 (see Westc., in l, and esp. his add, note on the history of the word, 455 ff.);
__(b) of the altar of burnt-offering in the Temple, Refs [Mat 5:23-24 23:18-20, 35, Luk 11:51, 1Co 9:13 10:18, Heb 7:13, Rev 11:1];
__(with) of the altar of incense in the sanctuary (Refs [Exo 30:1, al.), Luk 1:11]; symbolically in Heaven, Refs [Rev 6:9 8:3 9:13 14:18 16:7] (Cremer, 292).†
(AS)

θυσιαστήριά N-APN
Noun, Accusative, Plural, Neuter
θυσιαστήριον N-ASN
Noun, Accusative, Singular, Neuter
θυσιαστηρίῳ N-DSN
Noun, Dative, Singular, Neuter
θυσιαστηρίου N-GSN
Noun, Genitive, Singular, Neuter
θυσιαστήριον N-NSN
Noun, Nominative, Singular, Neuter