Eszter 4:17

Márdokeus ekkor elment, és mindent úgy tett, ahogy Eszter mondta neki.

Márdokeus ekkor elment, és mindent úgy tett, ahogy Eszter parancsolta neki.

Elméne azért Márdokeus, és úgy cselekedett mindent, a mint néki Eszter parancsolá.

Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.

Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.

Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki. Mardókeus pedig megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és a nép véneivel együtt reggeltől estig arccal a földre borulva így könyörgött: „Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, légy áldott! Uram, Uram, mindenható Király, hatalmad alá tartozik minden, és nincs, aki akaratodnak ellenállhatna, ha azt határoztad el, hogy megmented Izraelt. Te alkottad az eget és a földet s az összes csodálatos dolgot, amit az ég pereme magában foglal. Te vagy mindennek az Ura, és nincs, aki ellenállhatna fölségednek. Te tudod, Uram, hogy Izrael szabadulásáért kész örömmel megcsókoltam volna még a lába nyomát is Ámánnak. Azért nem tettem meg, nehogy embert illessek Istenemnek kijáró tisztelettel. Nem borulok le, Uram, más előtt, csak teelőtted, Uram, Istenem. Nem büszkeségből, megvetésből, vagy valamiféle dicsőségvágyból cselekedtem, Uram. Jelenj meg Uram; mutatkozz meg, Uram! Most tehát Uram, Királyom, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, könyörülj meg népeden, ellenségeink ugyanis el akarnak veszíteni minket, örökségedet pedig kiirtani. Ne vesd meg tulajdonodat, amelyet kiszabadítottál magadnak Egyiptom földjéről. Hallgasd meg könyörgésemet, légy irgalommal osztályrészedhez, változtasd örömre gyászunkat, hogy életben maradva dicsérjük nevedet, Urunk, és ne zárd le azok ajkát, akik magasztalnak téged.” Egész Izrael is könyörgött minden erejéből, mert biztos halál fenyegette őket. Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket, mivel rettegett a veszélytől, amely fenyegette. Levetette ezért díszes öltözékét, s a gyász ruháját öltötte magára, a kevélység kenetei helyett hamuval borította be a fejét, és testét böjttel sanyargatta meg. Szolgálólányaival a földre borult reggeltől estig és így imádkozott: „Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene, áldott légy! Segíts meg elhagyatottságomban, hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen, veszedelmem ugyanis nyilvánvaló. [Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Uram, kiválasztottad Izraelt minden nemzetből, és atyáinkat minden elődeik közül, hogy mindenkor örökségeddé legyenek, és úgy cselekedtél velük, amint megígérted. Vétkeztünk színed előtt, és azért adtál minket ellenségeink kezébe, mert azok isteneit tiszteltük. Igaz vagy, uram! És most nem elég nekik, hogy kemény szolgasággal nyomnak el minket, hanem kezük erejét a bálványok hatalmának tulajdonítják, meg akarják változtatni ígéreteidet, és eltörölni a te örökségedet, és bezárni a téged dicsérők száját, és eloltani templomod és oltárod dicsőségét. hogy felnyissák a pogányok száját, és dicsérjék a bálványok erejét, és hirdessék a testi királyt mindörökké. Ne add Uram a te királyi pálcádat azoknak, akik nincsenek, hogy ne nevessenek a mi romlásunkon, hanem fordítsd ellenük az ő tanácsukat, és azt, aki rajtunk kegyetlenkedni kezdett, veszítsd el. Emlékezzél meg rólunk, Uram, és mutasd meg nekünk magadat szorongatásunk idején, és adj nekem bátorságot Uram, istenek és minden hatalmasságok királya. Adj ékes beszédet számba az oroszlán színe előtt, és fordítsd az ő szívét ellenségünk gyűlöletére, hogy ő is elvesszen a többi is, akik vele egyetértenek. Minket pedig szabadíts meg a te karoddal és segíts engem, kinek senki más segítsége nincs, hanem csak te Uram, ki mindenről tudsz. Tudod, hogy gyűlölöm a gonoszok dicsőségét és utálom a körülmetéletlenek és minden idegen ágyasházát. Te tudod szükségemet, hogy gyűlölöm a kevélység és dicsőségem jelét, mely fejemen van megjelenésem napjain, és utálom azt, mint a havi vérben levőnek ruháját, és hogy nem viselem nyugalmam napjain. Nem ettem Ámán asztalánál, nem tetszett nekem a király lakomája, és nem ittam az áldozatok borát. Semmi más öröme nem volt a te szolgálódnak, mióta idehozták, a mai napig, egyedül csak benned, Uram, Ábrahám Istene. Mindenható, erős Isten. Hallgasd meg azok szavát, kiknek semmi más reményük nincsen, és szabadíts meg minket a gonoszok kezéből, és ments meg engem a félelemtől.”]

Mardokeus elment és aszerint járt el, amint Eszter meghagyta neki. Mardokeus – felidézve az Úrnak minden tettét – így könyörgött az Úrhoz: „Uram, Uram, mindenható Király! A te hatalmadban van a mindenség, és senki sem tud neked ellenállni, ha meg akarod Izraelt menteni. Te alkottad az eget és a földet, s az összes csodálatos dolgot, amely az égbolt alatt található. Te vagy a mindenség Ura, és nincs senki, aki ellenállhatna neked, Uram. Te mindenről tudsz, tudod azt is, Uram, hogy nem gőgből, kevélységből vagy dicsőségvágyból tettem, hogy nem borultam le a fennhéjázó Ámán előtt. Izrael szabadulásáért szívesen megcsókoltam volna még a lába nyomát is. Azért tettem, hogy ne helyezzem ember dicsőségét Isten dicsősége fölé. Nem borulok le, Uram, senki más előtt, csak teelőtted, s ezt nem kevélységből teszem. Most pedig, Uram, Istenem, Királyom, Ábrahám Istene, könyörülj népeden! Ránk vetették ugyanis szemüket, hogy elveszítsenek bennünket. Azon vannak, hogy örökségedet, amely kezdettől fogva a tiéd, elpusztítsák. Ne fordulj el tulajdonodtól, amelyet kiszabadítottál Egyiptom földjéről! Hallgasd meg imámat, légy irgalmas örökségedhez, fordítsd gyászunkat örömre, hogy életben maradhassunk és dicsőítsük a nevedet, Uram! Ne engedd, hogy elnémuljon azoknak ajka, akik téged dicsőítenek!” Egész Izrael könyörgött minden erejéből, mert a halál már a szemük előtt lebegett. Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket a ránehezedő halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelőtt szívesörömest ékesített, most befödte hajával. Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött, ezekkel a szavakkal: „Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs segítségem, s életemet kockáztatom. Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad. De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezébe adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram! Nem elég nekik keserű szolgaságunk – kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok ajkát, akik téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe előtt, örökké. Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! Emlékezzél, Uram és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te isteneknek királya és minden hatalomnak Ura. Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek. Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. Te mindenről tudsz, tudod azt is, hogy gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, s borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától. Ismered szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem is viselem nyugalmam napjaiban. Szolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából. Szolgálód nem találta örömét másban, attól a naptól kezdve, hogy idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram. Ábrahám Istene! Ó Istenem, te erősebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezéből! Szabadíts meg a félelemtől!”

Elméne tehát Mardokeus, és megcselekvé mind, a miket Eszter parancsolt vala neki.