HU ▾

σταυροῦ

G4716 · N-GSM

Jelentés cross · cross · cross

Nyelvtan főnév · birtokos eset · egyes szám · hímnem · N-GSM

Szótári alak σταυρός

σταυρός [G:N-M]
cross
σταυρός, -oῦ, ὁ
__1. an upright pale or stake (Hom., Hdt., Thuc., al.)
__2. In late writers (Diod., Plut., al.) of the Roman instrument of crucifixion, the Cross: of the Cross on which Christ suffered, Refs [Mat 27:32, 40 27:42, Mrk 15:21, 30 15:32, Luk 23:26, Jhn 19:17, 19 19:25, 31, Col 2:14, Heb 12:2]; θάνατος σταυροῦ, Php 2:8; τ. αἷμα τοῦ σ., Col 1:20. Metaph., in proverbial sayings: αἴρειν (λαμβάνειν, βαστάζειν) τὸν σ., Refs [Mat 10:38 16:24, Mrk 8:34 10:21], Refs [15:21, Luk 9:23 14:27] (for an interesting ex. of metaph. use in π., see MM, xxiii) By meton., for Christ's death on the Cross: Refs [1Co 1:17, Gal 5:11 6:12, 14, Eph 2:16, Php 3:18]; ὁ λόγος ὁ τοῦ σ., 1Co 1:18.†
(AS)

σταυρὸν N-ASM
Noun, Accusative, Singular, Masculine
σταυρῷ N-DSM
Noun, Dative, Singular, Masculine
σταυροῦ N-GSM
Noun, Genitive, Singular, Masculine
σταυρὸς N-NSM
Noun, Nominative, Singular, Masculine