HU ▾

Εὐλογητὸς

G2128 · A-NSM

Jelentés praiseworthy · praiseworthy · worthy of being praised

Nyelvtan melléknév · alanyeset · egyes szám · hímnem · A-NSM

Szótári alak εὐλογητός

εὐλογητός [G:A]
praiseworthy
εὐλογητός, -όν
(< εὐλογέω), [in LXX chiefly for בָּרַךְ ;]
blessed;
__(a) of men (Gen 12:2 A, Refs [Deu 7:14, Jdg 17:2] B, Refs [Rut 2:20, 1Ki 15:13]);
__(b) of God (Lft., Notes, 310 f.), as chiefly in LXX (Refs [Gen 9:26, Exo 17:10, Psa 18:46, al.): Luk 1:68, Rom 1:25 9:5] (ICC, in l), Refs [2Co 1:3 11:31, Eph 1:3, 1Pe 1:3]; absol., ὁ εὐλογητός (Dalman, Words, 200; JThS, v, 453), Mrk 14:61 (Cremer, 769).†
(AS)

Εὐλογητοῦ A-GSM
Adjective, Genitive, Singular, Masculine
εὐλογητὸς A-NSM
Adjective, Nominative, Singular, Masculine
Εὐλογητὸς A-NSM
Adjective, Nominative, Singular, Masculine