HU ▾

ὑπηρέτην

G5257 · N-ASM

Jelentés servant · servant · servant

Nyelvtan főnév · tárgyeset · egyes szám · hímnem · N-ASM

Szótári alak ὑπηρέτης

ὑπηρέτης [G:N-M]
servant
ὑπηρέτης, -ου, ὁ
(< ὑπό + ἐρέτης, a rower) [in LXX: Pro 14:35 (עֶבֶד), Wis.6:4, al. ;]
prop., an under rower; hence, generally, a servant, attendant, minister: of a magistrate's attendant, Mat 5:25; of officers of the Synagogue or Sanhedrin, Refs [Mat 26:58, Mrk 14:54, 65, Luk 4:20], Refs [Jhn 7:32, 45-46 18:3, 12 18:22 19:6, Act 5:22, 26]; of the attendants of kings, οἱ ὑ. οἱ ἑμοί Jhn 18:36; of Christian ministers, Refs [Act 13:5 26:16]; ὑπηρέται λόγου, Luk 1:2; Χριστοῦ, 1Co 4:1; δοῦλοι κ. ὑ., Jhn 18:18.†
SYN.: see: διάκονος (AS)

ὑπηρέτας N-APM
Noun, Accusative, Plural, Masculine
ὑπηρέτην N-ASM
Noun, Accusative, Singular, Masculine
ὑπηρέταις N-DPM
Noun, Dative, Plural, Masculine
ὑπηρέτῃ N-DSM
Noun, Dative, Singular, Masculine
ὑπηρετῶν N-GPM
Noun, Genitive, Plural, Masculine
ὑπηρέται N-NPM
Noun, Nominative, Plural, Masculine