Biblia
HU

βασιλικῆς

G0937 · A-GSF

Jelentés royal · royal · royal

Nyelvtan melléknév · birtokos eset · egyes szám · nőnem · A-GSF

Szótári alak βασιλικός

βασιλικός [G:A]
royal
βασιλικός, -ή, -όν (< βασιλεύς),
[in LXX for מֶלֶךְ and its cognates ;]
royal, belonging to a king: χώρα, Act 12:20; ἐσθής, Act 12:21; νόμος β., a supreme law, \"a law which governs other laws and so has a specially regal character\" (Hort), or because made by a king (LAE, p. 3673), Jas 2:8; τις, one in the service of a king, a courtier, Refs [Jhn 4:46, 49] (WH, mg., βασιλίσκος).†
(AS)

βασιλικὴν A-ASF
Adjective, Accusative, Singular, Feminine
βασιλικὸν A-ASM
Adjective, Accusative, Singular, Masculine
βασιλικῆς A-GSF
Adjective, Genitive, Singular, Feminine
βασιλικός A-NSM
Adjective, Nominative, Singular, Masculine
βασιλικὸς A-NSM
Adjective, Nominative, Singular, Masculine